I. Alapfogalmak

A közgazdaságtan az embereknek a termelésben, az elosztásban, a cserében és a fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival, e döntések társadalmi következményeivel foglalkozó társadalomtudomány.

Osztályozása sokféle szempont alapján történhet. Leggyakrabban részterületek szerint: létezik elméleti és alkalmazott gazdaságtan. Az előbbiekről fogunk bővebben tanulni, míg az utóbbiak már csak az egyetemen fognak előtérbe kerülni (ilyen terület többek között a marketing, a készletgazdálkodás, vállalat-gazdaságtan, vállalati pénzügyek, munkagazdaságtan, stb…). Az elméleti közgazdaságtanban az elemzések alapvető színtere a mikroökonómia és a makroökonómia.

A mikroökonómia az egymástól elkülönült piaci szereplőket vizsgálja. Egyes termékek piacát elemzi, az adott termék keresletének és kínálatának alakulására keresi a magyarázatot. Termékfajtában gondolkodik és a gazdaságot elkülönült döntéshozó egységek együtteseként ábrázolja. (Ha érdekel a mikroökonómia rövid története)

A makroökonómia ezzel szemben összevont mutatók segítségével a gazdaság egészének teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit elemzi. A makroökonómia az éves nemzeti jövedelem, az összes fogyasztás, összes megtakarítás, foglalkoztatottság, infláció kategóriáit használja. Nem keres magyarázatot az egyes fogyasztó szokásaira, nem különböztet meg eltérő jellegű vállalatokat, piaci formákat.
Az elemzés két szintje nagyon is összefügg, de figyelni kell arra hogy az egyes szereplők szándékai nem mindig tükröződnek az együttes mozgásokban. E jelenség neve az összetétel csapdája. Például ha mindenki egyszerre akarná eladni a tévéjét olcsóbban, akkor sem biztos, hogy alacsonyabb áron képes lenne megszabadulni tőle.
Az elméleti gazdaságtan egyik ága a nemzetközi közgazdaságtan, amely magán viseli a mikro és makro sajátságos jegyeit is. A nemzetközi közgazdaságtan a nemzetközi vállalatok, pénzügyek, cserefolyamatok, tőkemozgások közgazdasági sajátosságait elemzi. E területen végzett munkájáért kapott Nobel-díjat Mundell a közelmúltban. ( Nobel-díjas közgazdászok)

Modellezés

Ahhoz hogy egy-egy gazdasági eseményt megértsünk gyakran használunk modelleket. A modellezés a valóság leegyszerűsítése így nagyon kell figyelnünk az alapfeltevésekre, és a kapott eredményt is csak ennek megfelelően szabad értékelni. A jó modell általános tulajdonságai: a feltételek általános érvényűek, és a valósághoz közel állók legyenek, viszonylag kevés is szűk keretek között tartsa a modell szereplőinek lehetőségét.
A modellekben nagyon fontos a ceteris paribus elv, amely azt jelenti hogy minden egyéb változatlansága mellett. Ha egy modellben csak egy tényező értéke változik, akkor a kapott változást csak ennek tudhatjuk be.

Munkamegosztás és specializáció

Az ún. önellátó gazdaságokban a közösség a szükségleteit kizárólag saját erőforrásokra és saját munkájukra támaszkodva elégítik ki, így teljesen függetlenek mások tevékenységétől.

Mivel az emberek nem egyformán értenek bizonyos dolgokhoz, különböző mértékben kedvelik az eltérő foglalkozásokat, s egyes embereknél bizonyos termékből feleslegek, másokból hiányok alakulnak ki. Ezek a jelenségek elvezetnek a munkamegosztás kialakulásához.
A munkamegosztás minőségi fokát a specializáció (szakosodás) jelenti. Szakosodás esetén az egyes termelők szakosodnak azoknak a termékeknek a gyártására, amelyhez a legjobban értenek. Ezzel egyrészt bővül a rendelkezésre álló termékek mennyisége és köre, másrészt nő az adott termék előállításában szerzett tapasztalat, ami további minőségi és mennyiségi javulást eredményez.
Mari néni egy nap alatt 2 sálat köt, és 8 tortát süt, míg Juli néni 4 sálat köt és csak 5 tortát készít, és mindketten havi 20 napot dolgoznak. Ha Mari néni csak sálat köt, Juli néni csak tortát készít, akkor 40 sál és 100 torta készül el egy hónap alatt. Ha mindketten 10-10 napot töltenek mindkét tevékenységgel, akkor 60 sál és 130 torta készül el. Ha Mari néni csak tortát süt, Juli néni csak sálat köt, akkor 80 sál és 160 torta lesz a hónap végén. Láthatjuk, hogy mindkét termékből akkor készül adott idő alatt a legtöbb mennyiség, ha arra specializálódnak, amihez jobban értenek, vagyis Mari néni a tortához, Juli néni a sálkötéshez.

Termelési tényezők

A gazdálkodói tevékenység bizonyos javak felhasználásával más hasznos javak létrehozására irányul. A termelésben felhasznált javakat inputoknak, vagy termelési tényezőknek nevezzük. Négy alapvető termelési tényezőt kell megkülönböztetnünk:

• Munka, mint termelő szolgáltatás az ember mindazon szellemi, fizikai képességeinek összessége, amelyeket a termelési tevékenység során felhasználhat. Ellenértéke a munkabér.
  
• Természeti tényezők a földterület, erdők, vizek, bányakincsek stb., melyek eredeti, természetes formában alkalmasak a termelési folyamatban történő felhasználásra. Ára bérleti formában való felhasználás esetén a bérleti díj.
  
• Tőkejavak a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületeké felszerelések, alkatrészek stb. (együttesen reáljavak), valamint az ezek feletti rendelkezést képviselő pénz és értékpapír. Ellenértéke a kamat.
  
• A vállalkozói szolgáltatás, mint termelési tényező az embereknek a többi termelési tényező kombinálásában, a róluk hozott kockázatvállalással járó döntésekben megnyilvánuló tulajdonosi, szervezési, vezetési, üzleti tevékenységeit, illetve készségeit jelöli. Ára a profit.
  
  

Szűkösség és gazdálkodás

A közgazdaságtan egyik feladata a szűkös erőforrásokkal való gazdálkodás az igények és szükségletek minél teljesebb kielégítése érdekében. a társadalom szükségletei korlátlanok, míg ehhez képest az erőforrások, energia, képzett munkaerő adott időben szűkös mennyiségben állnak rendelkezésre.
A szűkösség a gazdaságot általánosan jellemző jelenség, amikor a termeléshez rendelkezésre álló erőforrások nem elégségesek a szükségletek teljes kielégítésére.
A szűkösség döntési helyzeteket idéz elő, ahol az emberek választásra vannak kényszerítve. Ezeknek a választásoknak ára van: azon szükségletek, amelyekről az adott döntéssel lemondunk. Vagyis ha a zsebpénzünkön fagyit veszünk lemondunk az e pénzen vásárolt hamburgerről. Ez az "áldozat" az adott döntés alternatív költsége.
Amikor a szükségletek kielégítésére felhasználható források korlátozottak, akkor egy választott tevékenység gazdasági költsége az e tevékenység miatt elszalasztott legkedvezőbb alternatíva értéke, azaz az alternatív költség.
A fentiekkel összefüggésben a közgazdaságtan arra próbál tudományos választ adni, hogyan határozódik meg a gazdasági folyamatok során (a közgazdaságtan három alapkérdése ), hogy:

• mit termeljenek, azaz milyen javakat és milyen mennyiségben állítsanak elő egy gazdaságban;
  
• hogyan termeljenek, azaz az erőforrások milyen kombinációjának felhasználásával termeljenek, és a mai döntéseink hogyan befolyásolják a jövőbeni lehetőségeket;
  
• kinek termeljenek, azaz a társadalom tagjai, csoportjai között milyen elosztás érvényesül a javak adott termelési feltételrendszer következtében, illetve milyen okok, tényezők határozzák meg az egyes emberek és társadalmi csoportok jövedelmének alakulását.

- feladatok -

- vissza a tematikához -