Platón: Az állam 476C-535A

Kérdések

1. Mely három képesség között tesz Szókratész különbséget? Jellemezze ezeket a szerint, hogy mire vonatkoznak, egymáshoz képest hol helyezkednek el, hogyan nevezzük azt, aki valamelyiknek a birtokában cselekszik stb.!
   
2. Kiből lehet jó filozófus Sz. szerint (legalább öt kritérium)?
   
3. Mi alapján ítéli Sz. alkalmatlan nevelőknek a szofistákat?
   
4. Ismertesse részletesen a naphasonlatot (a látás képessége és a lélek megismerő-képességének analógiája)!
   
5. Ismertesse a megismerés négyféle módját, s közölje azt is, ezek a módok milyen tárgyakra vonatkoznak! Ügyeljen a fokozatosságra is!
   
6. Mit ismer meg fokozatosan a barlangi rabságából felszabadult ember?
   
7. Mi a helyes nevelés Sz. szerint?
   
8. Mely tudományok szükségesek egy filozófus számára és miért? Ügyeljen a tartalom diktállta sorrendre!

Válaszok

1. A három képesség: tudás, vélemény, nem-tudás. Ezek közül a tudás a legfontosabb, amely a létezőre vonatkozik. A nem-tudás a nem-létezőre vonatkozik, s igazából nem is képesség, csak annak hiánya. A kettő között helyezkedik el a vélemény, mely részesedik a tudásból és a nem-tudásból is, és a keletkező (és pusztuló), vagyis változó dolgokra vonatkozik, nem pedig a lényegre, mint a tudás. A tudást kedvelők a filozófusok, a véleményt kedvelők csak filodoxusok.
   
2. Jó filozófus csak az lehet, aki
   a) az örökké változatlan létezőt ragadja meg.
   b) szerelmes abba a tudományba, amely felvilágosítást ad a lényegről, nem is hajlandók lemondani róla, illetve az igazságot szeretik, a hazugságot gyűlölik (mert ahhoz ragaszkodik, ami szerelméhez tartozik, a bölcsességhez pedig a legszorosabban kötődik az igazság).
   c) jó emlékezőképességgel rendelkezik, tehát jól tanul.
   d) mértéktartó.
   e) igazságos.
   f) szelíd.
   g) emelkedett gondolkodású.
   
3. Mert kihasználva a tömeghangulatot túlzó formában helyeselnek vagy lehurrognak véleményeket, s ezzel csak erőszakosan (akár polgárjogaitól való megfosztás, pénzbírság vagy halálbüntetés útján), nem pedig az igazságnak megfelelően járnak el. Ráadásul úgy járnak el, hogy nem igaz nézeteket, de a nagy tömeg nézeteit hirdetik mint bölcsességet: a tömeg ösztönét és kedvtelését tanulmányozzák, nem pedig a lényeget.
   
4. A szem, a látás képessége révén a tárgyakat nézi. Ám ahhoz, hogy a tárgyak láthatóak legyenek, egy közeg kell, mégpedig a fény. A fény létoka pedig a Nap.
   Ehhez hasonlóan a megismerés képessége révén ismeri meg a lélek a dolgokat. Ám a megismerésnek is van egy sajátos közege, az igazság és a valóság fénye világítja meg, mely által eszesnek tekintjük a megismerést. Ennek a létoka pedig a jó ideája. Ezáltal ismerheti meg a lélek az ideákat. (A jó ideája megelőzi a többi ideát, mert azok létoka.)
   
5. A legalsóbb szintű megismerés a találgatás, ami a látható világ tárgyainak tükörképére irányul.
   A hit által a látható világ tárgyait ismerjük meg.
   Az értelem a geometria tárgyaira, a látható világ formáira irányul (minden következtető gondolkodás ilyen, a matematika is, mert az sem tárgyakkal, hanem viszonyokkal foglalkozik).
   Az ész formái, amelyekkel foglalkozik, egyáltalán nem rendelkeznek látható világbeli megfelelőkkel, tárgya a feltétel nélküli lényeg.
   
6. A barlangban csak árnyképeket és emberek tükörképét látja, majd a tüzet, a dolgokat magukat, az égitesteket és magát a napot. De szeme csak fokozatosan szokik hozzá az erős fényhez.
   
7. A nevelés a mindegyikünk lelkében meglévő képességet bontja ki. A nevelés azonban nem egyoldalú, nem csupán bizonyos képességekre terjed ki: az egész léleknek kell más irányba fordulni, mint addig (mert addig is fordult valamerre, de az nem a helyes irány volt). A gondolkodás erénye, melyet fejleszteni kell, nem hasonlít a testi erőkhöz, mert azokat fejleszteni lehet, a gondolkodás azonban teljes egészében megvan az emberben, csak nem jó irányba fordulva.
   
8. Minden, amit egy filozófusnak tudnia kell, abból a szempontból különül el, hogy a lényeghez és az igazsághoz vezet-e vagy csak a keletkező dolgokhoz. Ezért a számtan fontos, mert a szám (de nem az egy) ösztönöz bennünket a gondolkodásra és a lényeghez való eljutásra, hiszen mindig összehasonlítunk általuk, azaz az mindig valami ellentéteset is látunk vele együtt. A mértan is lényeges, mert a lelket az igazság felé húzza. A szilárd testek tana következik, mert ez a harmadik kiterjedésről is számot ad (azaz három dimenzióban gondolkodik), s ezért a mértan két kiterjedésű tárgyai után következik. A csillagászat ezután jön, mivel az a három dimenziós tárgyak mozgásával foglalkozik. Ám ebből is csak az igazi csillagászat érdekes, mely a láthatatlan dolgok megismerésére adhat példát, nem pedig a változékony égbolttal való foglalatosság. Az összhangzattan a számtanhoz hasonló arányokat tanít meg nekünk. Mindegyikük koronája azonban a dialektika, amely egyenesen a változatlan lényegre vonatkozik, s célja a jó megismerése, igaz véleményéhez nemcsak eljut, de azt képes meg is indokolni.