Descartes: Értekezés a módszerről I-IV.

Kérdések

1. Ki részesülhet és milyen mértékben Descartes szerint a józan észben, s hogyan magyarázza ennek fényében a véleménykülönbségeket?
   
2. Mely tantárgyakról ejt szót D. iskolai éveit ismertetvén, s miként ítél felőlük?
   
3. Mely tárgyakról mondja D., hogy segítették módszerének kimunkálásában?
   
4. Ismertesse azt a négy szabályt, amelyet D. saját módszerének tekint!
   
5. Melyek D. ideiglenes erkölcstanának főbb sarkpontjai?
   
6. Ismertesse a kétely fokozatait a cogito-tételhez!
   
7. Vázolja fel a descartes-i istenérveket!
   
8. Mely ponton vádolható meg D. bizonyítása körbenforgással (circulus vitiosusszal)?

Válaszok

1. A józan ész, amely alapján az igazat megkülönböztetjük a hamistól, természettől fogva egyenlő minden emberben. A vélemények azáltal különböznek, mert az emberek különböző módon gondolkodnak, illetve nem ugyanazokat a dolgokat tekinti gondolkodása során. A használaton van tehát a hangsúly.
   
2. Régi nyelvek és történelem: eltávolít az igazi problémákról, túlságosan sokat mond mindenféle dologról, ám a jelenről nem szól, s nem is ad útmutatást ebben, valamint a mesék és történetek, amelyekkel a történelemkönyvek élnek, sok esetben nem adnak számot a valóságról.
   Ékesszólás és költészet: nem vezet hozzájuk tanulás, inkább az elme adományai, tehát a józan észhez nincs közük.
   Matematika: bizonyossága és evidenciája alap lehet egy nagyobb tudomány számára (csak pozitív vélemény).
   Teológia: tisztelettel van iránta D., de kinyilatkoztatott igazságokra épül, melyek meghaladják az értelmet, D. nem foglalkozik vele.
   Filozófia: sokan foglalkoztak vele, de nincs benne egyetlen dolog sem, amelyről ne folyna ma is vita, ezért D. nem remélte, hogy ő megtalálhatja az egyetlen igaz állítást.
   Egyéb tudományok: filozófiából, mint gyenge alapból merítik elveiket.
   Áltudományok (alkímia, asztrológia, mágia): értéktelenek és hazugságok.
   
3. A logikáról, amely azonban nem közöl új információt, csak magyarázatot ad. A geometriai analízis, mely elvont alakokra vonatkozik, s kifárasztja a képzeletet gondolkodás közben. Végül az algebra, melynek pontos ugyan, de nehézkes a jelölésmódja, s csak a szabályokban és jelekben merül ki, nem pedig hasznos tudományban. Ezeknek a pozitívumaiból kell új szabályokat alkotni.
   
4. A módszertani szabályok a következők:
   a) soha semmi sem fogadható el igaznak, ami nem evidens módon mutatkozik meg akként: azaz csak ami világosan és elkülönítetten áll az ember elméje előtt, foglalható ítéletbe.
   b) analízis: minden problémát annyi részre kell bontani, amennyire csak lehet és szükség van.
   c) szintézis: a legegyszerűbb és a legkönnyebben megismerhető tárgyak felől kell haladni a fokozatosan az összetettebbekhez.
   d) teljes és általános felosztásra kell törekedni.
   
5. Az ideiglenes erkölcstan vázlatos ismertetése:
   a) engedelmeskedni a törvényeknek és a vallásnak, mérsékelt nézeteket vallani.
   b) szilárdan és következetesen kitartani a cselekedetekben és a nézetekben.
   c) inkább magát igyekszik meggyőzni, mint a sorsot, csak ami az ember lehetőségeinek terében helyezkedik el, arra törekedni.
   d) a kijelölt foglalkozás (az értelem kiművelése) mellett maradni.
   
6. El kell vetni minden hamisat, azaz mindent, amiben kételkedni lehet.
   a) Érzékeink néha megcsalnak: mi van, ha semmi sem olyan, amilyennek érzékeink mutatják.
   b) Még a geometriában is vannak, akik tévednek, tegyük fel tehát, hogy a geometria érvelései is hamisak.
   c) Mivel amely gondolatokat ébren gondolunk, álmunkban is gondolhatunk, kétes, hogy egyikük is igaz volna.
   d) Lehetetlen, azonban, hogy én, aki ezt gondolom, ne legyek valami.
   e) El tudom képzelni: nincs testem, nincs terem, de azt nem, hogy én magam sem vagyok.
   
7. Az egyik érv az ún. a posteriori: van gondolatom egy nálam tökéletesebb lényről, de ez nem származhat a semmitől, de nem származhat tőlem sem, mert az, hogy egy tökéletesebb egy nála tökéletlenebből következzék, ellentmondás. Olyan természetű dolog helyezte tehát belém, amely nálam tökéletesebb, amely Isten.
   A másik érv az a priori, amely a geométerek bizonyítását veszi alapul: itt ugyanis a bizonyosság evidencián nyugszik, de nem következik egy háromszögre vonatkozó szabályból, hogy van a világon háromszög. Viszont a tökéletes lény ideája magában foglalja a létezést, mint ahogy a háromszög ideája azt, hogy szögeinek összege egyenlő két derékszöggel, tehát szükségszerűen létezik.
   
8. Amikor azt állítja, hogy valami csak azért tekinthető igaznak, ha tisztán és elkülönítetten fogjuk föl, mert Isten létezik. Ám az, hogy Isten van, csak akkor lesz nyilvánvaló számunkra, ha tisztán és elkülönítetten fogjuk föl. Tehát már akkor már akkor nyilvánvaló számunkra, hogy minden igaz, amit tisztán és elkülönítetten fogunk föl, amikor még nem tudjuk, hogy Isten van.