A háztartási szféra a munka kínálója, a vállalati szféra a munka felhasználója.
A munkapiacon a munka adásvétele a két szféra között zajlik.
| Munkakínálaton azt a munkamennyiséget értjük, amelyet a háztartások adott körülmények között ajánlanak. |
| Munkakereslet azt a mennyiséget, amit adott körülmények a vállalati szféra igényel. |
A munkakínálat felső határa a lakosság száma. Ez persze csak elméletileg van
így, a gyakorlatban sokan nem képesek munkavégzésre (fiatalok, öregek, betegek,
stb.). Tovább tagolva a lakosságot, eljutunk ahhoz, hogy csak a munkaképes
korú lakosságot vesszük figyelembe.
A munkaképes korú lakosság megoszlik:
Az hogy ki minősül aktívnak és ki inaktívnak mindig csak egy adott időpontban
lehet eldönteni, hiszen a két kategória között szabadon lehet átjárni. Kijelenthetjük,
hogy az adott időpont munka-erőállománya az aktív népesség.
Az aktív népességet is tovább tudjuk bontani:
Ebben a részben megpróbáljuk kideríteni, hogy mennyi pénzért dolgozunk és mit
ér ez a pénz!
| Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap. |
Ezt tehát egy szám (pl 50000Ft). A nominálbér jele: w.
A reálbér a nominálbér és az árszínvonal hányadosa: w/P. A reálbér a meghatározó a bér szempontjából, hiszen azt a jószágkosarat jelenti, amit a nominálbérből meg lehet vásárolni.
| A reálbér az a termékmennyiség, amelyet egy bizonyos munka elvégzéséért kapott pénzösszeggel vásárolhatnak. |
Hogyan néz ki a munkakínálati függvény?
A munkavállalói döntés alapja a reálbér nagysága. Igen speciális esetben, és
makroszinten feltételezhetjük, hogy a munkakínálat javul a növekvő reálbér hatására.
(az egyének munkakínálati függvénye visszahajló)
Ezt az összefüggést mutatja meg a munkakínálati függvény ábrája:
A munkakínálati függvény a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá a reálbérekhez.
A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. A kifizetett nominálbér (és reálbér) a vállalatnak költség, így a reálbér emelkedése csökkenti a munkakeresletet. Fel tudjuk rajzolni a munkakeresleti függvényt:
A munkapiacon akkor áll valósul meg az egyensúly, ha a munkakereslet egyenlő a munkakínálattal. Ha egy koordináta-rendszerbe rajzoljuk a keresletet és kínálatot, akkor a jól ismert Marshall-keresztet kapjuk, amelynek a metszéspontja határozza meg az egyensúlyi helyzetet.
Az ábráról látható, hogy a munkapiaci helyzet döntően a reálbér függvénye. Ha nem az egyensúlyi helyzet valósul meg, például a reálbér magasabb az egyensúlyinál akkor a munka kínálata nagyobb, mint a kereslet. Ilyenkor néhányan hiába keresnek munkát nem találnak. Ez a helyzet a munkanélküliség (oka tehát a magas bérek). A kínálat és a kereslet különbsége mutatja meg, hogy mekkora a munkanélküliség konkrét nagysága. Mi történik, ha a reálbér alacsonyabb az egyensúlyinál? Természetesen ez a ritka eset is előfordulhat. Ilyenkor túlfoglalkoztatottság érvényesül, vagyis a vállalati szféra a ténylegesen szükségesnél több munkát használ, munkával helyettesíti a technikát is, ha ez olcsóbb (persze hosszú távon).
A munkaráfordítás meghatározza a kibocsátást. A makrokínálat az a kibocsátási szint , amelyet a gazdálkodók összessége az érvényes technológiai feltételek és adott árszínvonal mellett tervez. A munkapiaci függvényekből, és a termelési függvényből le tudjuk vezetni a makrokínálati függvényt:
A makrokínálati függvény a következő mechanizmus alapján határozódik meg!
Rögzített nominálbér mellett az árszínvonal meghatározza a reálbért. A reálbér
nagysága a munkapiacon meghatározza a foglalkoztatást, ami megszabja a vállalati
kibocsátást. Ezen az oksági láncon keresztül kapcsolatba tudtuk hozni az árszínvonalat
a kibocsátással.
Érdekesség, hogy a makrokínálati függvény megtörik. Ha az egyensúlyi bértől
eltérünk (ami a legnagyobb foglalkoztatást biztosítja), akkor csökken a kibocsátás.
Ennek az az oka hogy a munkakeresleti és munkakínálati függvény ellentétesen
mozog, érvényre jutásukban egymást korlátozzák. (a "rövidebb" oldal
megszabja a foglalkoztatottságot)
A kibocsátás maximuma a munkapiac egyensúlya mellett érhető el. Ezt potenciális
kibocsátásnak nevezzük.
A valóságban általában a munkakeresleti függvény szabja meg a foglalkoztatottságot, így egy egyszerűbb "normálisan viselkedő makrokínálati függvényt tételezünk fel (ami nem más mint a kapott függvény alsó "szára").
Ha a makrokeresletet és a makrokínálatot egy rendszerben vizsgáljuk, akkor
az általános egyensúly néhány jellegzetességét vehetjük észre:
- feladatok -