Locke: Értekezés az emberi értelemről
II. könyv I. fejezet 1-10. §, II., III., VI., VII. és VIII. fejezet

Kérdések
  1. Mi a tudás alapja Locke szerint? Vázolja az ideák keletkezésének sorát is!
  2. Mivel magyarázza Locke azt a feltevését, hogy a lélek nem mindig gondolkodik?
  3. Mi jellemzi az egyszerű ideákat?
  4. Az egyszerű ideák mely nagy csoportjait különíti el Locke?
  5. Mi az élvezet/fájdalom célja és haszna Locke szerint?
  6. Lehetséges-e Locke szerint, hogy valamiféle hiány eredményezzen pozitív ideát?
  7. Mi jellemzi az elsődleges tulajdonságokat, s melyek ezek?
  8. Ismertesse a kéz és a hideg-meleg víz érzékelésének példáját!

Válaszok

  1. A tudás mindenkor a tapasztaláson alapul. A tárgyakkal kapcsolatba kerülünk, azaz érzékeljük őket. Ez észrevevéseket szállít felénk, amelyek segítségével érzékelhető tulajdonságokhoz jutunk. Van azonban egy másik forrása is tudásunknak, az amikor az elme saját ideáival foglalatoskodik.
  2. Locke szerint az ideák észrevevése nem lényege, hanem művelete a léleknek, vagyis a lélek képes erre az észrevevésre, de nem szükséges mindig ezzel foglalkoznia. Ha gondolkodom, tudok is erről, de nem mindig tudom, hogy gondolkodom (pl. amikor alszom).
  3. Az egyszerű ideák összetétel nélkül valók, teljességgel különállók, egynemű megjelenést tartalmaznak. Ezenkívül adottak: az elme nem teremtheti és pusztíthatja el őket, valamint kizárólag csak az öt érzékre hatnak.
  4. Az egyszerű ideák között vannak, amelyek
    a) pusztán egy érzéken át jutnak az elménkbe (pl. szín, hang, érdesség, tömörség).
    b) több érzéken át jutnak az elmébe, pl. kiterjedés, alak, nyugalom.
    c) pusztán eszmélődésből származnak, észrevevés vagy gondolkodás, akarás.
    d) mind az érzékelés, mind az eszmélődés révén keletkeznek, pl. élvezet/fájdalom, létezés, erő, egység.
  5. Ezek motiváló erők, segítenek abban, hogy megtegyünk avagy elkerüljünk valamit. Ezen felül Isten a tökéletlenségben tapasztalható örömtelenséget azért alkotta, hogy Őbenne a tökéletes örömöt keressük.
  6. Igen, pl. a fehér ideája úgy is kialakulhat az elmében, hogy nem ismerjük az okait. Két különböző dolog ugyanis a tárgy és a tulajdonság. Lehet, hogy a fehér a külső tárgyban valamely részecskéknek a hiányából alakul ki, de ettől még az észrevevés útján az elmében különálló pozitív idea keletkezik. Pl. ha látom valaminek az árnyékát, az bár a fény hiánya, mégis ugyanolyan erős idea támad az elmémben, mintha fényes nappal láttam volna valamit.
  7. Az elsődleges tulajdonságok a testektől elválaszthatatlanok, azaz ha a test bármiféle változást szenved, ezek a tulajdonságok megmaradnak. Minden testet minden körülmények között jellemezhetünk a tömörség, a kiterjedés, az alak, a mozgás/nyugalom és a száma alapján. (A másodlagos tulajdonságok tehát változhatnak, pl. a színek, hangok, ízek stb.)
  8. A példa a másodlagos tulajdonságok viszonylagosságára (relatív voltára) utal. Ha bekötik a szemem és egyik kezembe golyót, a másikba pedig kockát adnak, nem fogom összekeverni a két alakot. De ha az egyik kezemet lehűtik, a másikat meg meleg helyen tartják, ugyanolyan hőfokú víz az előző kezem számára melegnek, a másiknak pedig hidegnek fog tűnni. A meleg így nem más, mint idegeink részecskéiben vagy életszellemeinkben beálló mozgás növekedése vagy csökkenése. És ha az egyik kézben nagyobb a mozgás, mint a másikban, a hozzáérintett test az egyik kéznek ilyen, a másik kéznek olyan mozgásához idomulva különböző érzékletet hoz létre.