Kant: A tiszta ész kritikája

Előszó az első és a második kiadáshoz és a Bevezetés

Kérdések

1. Milyen definíciót ad K. a tiszta ész kritikájáról a mű elején? (Mi a tiszta rész meghatározó vonása?)
   
2. Ismertesse a "kopernikuszi fordulat" fogalmát!
   
3. A kritikának milyen pozitív és negatív hasznát említi K. a lehetséges tapasztalat kapcsán?
   
4. Sorolja fel a magában való dolog jegyeit!
   
5. Hogyan magyarázza K. a lélek szabad és kauzálisan meghatározott voltának paradoxonját?
   
6. Mi a különbség K. szerint a dogmatizmus és a dogmatikai eljárásmód között?
   
7. Hogyan határozza meg K. az analitikus és szintetikus ítéleteket?
   
8. Mit jelent K.-nál a transzcendentális kifejezés?

Válaszok

1. Az ész képességének kritikája, abban a vonatkozásban, hogy minden tapasztalattól függetlenül ismereteket szerezzen, forrásainak, terjedelmének és határainak meghatározását. A tiszta rész mind a spekulatív, mind a gyakorlati ész területén elkülönítendő, a priori (tapasztalattól független) módon határozza meg a tárgyát.
   
2. Ahogy Kopernikusz feltette, könnyebben magyarázza a csillagok mozgását, ha abból indul ki, hogy a megfigyelő mozog és az égitestek nyugalomban vannak, úgy a metafizikában is inkább onnan kell kiindulni, hogy a tárgyak igazodnak az ismeretekhez és nem fordítva (mert ez utóbbi esetben nem volna lehetséges a priori ismeretekhez jutni).
   
3. Mivel a kritikában soha sem léphetjük át a lehetséges tapasztalat határait, a hagyományos metafizika sok megközelítését érvénytelennek tekintjük. Így a metafizikát megszabadítjuk a fölösleges és problémás nézeteitől. A pozitív haszon az, hogy ezzel nemhogy leszűkítjük, de kitágítjuk a spekulatív ész használati körét, mert nem terheljük olyasféle képzetekkel, amelyek az érzékekből származnak, ám a tapasztalat határain túlra nyúlnak. Ráadásul ezáltal a gyakorlati észnek is teret engedünk, hogy önálló erkölcsi ítéleteket legyen képes meghozni - a spekulatív észtől független területen.
   
4. A magában való dolog elgondolható, de meg nem ismerhető. A jelenségből következtethetünk rá, mert lehetetlen, hogy létezzék jelenség, de dolog ne.
   
5. A lelket, miként a tárgyakat is, a kritika szerint kétféle értelemben kell vennünk: mint jelenséges és mint magában való dolgot. A kauzalitás törvénye csak a dolgokra mint a tapasztalat tárgyaira vonatkozik, a második értelemben nem vonatkozik a dolgokra ez a törvény. A lélek is az első értelemben a természeti szükségszerűségnek alávetettje, a második értelemben véve viszont szabad. S mivel a lelket a spekulatív ész felől mindig kauzálisnak látom, vagyis nem vagyok képes ez utóbbi értelemben látni, meg szabadként elgondolnom nem lehetetlen. Az erkölcs régiója tehát ismét önálló területen helyezhető el a tiszta spekulatív észhez képest.
   
6. A dogmatizmus kizárólag elvekből és fogalmakból indul ki anélkül, hogy megvizsgálná, mi módon és milyen jogon tett szert ezekre. A dogmatikai eljárásmód az ész tiszta megismerő tevékenysége, amely mindig biztos (tehát kritika alá vetett) elvekből indul ki, és a priori szigorral bizonyítja állításait.
   
7. Analitikus K. szerint az az ítélet, amelyben a predikátum és a szubjektum kapcsolatát azonosságként gondoljuk el, azaz ahol A-t B magyarázza, elemzés útján bontja fel B-t részfogalmaira, de semmi olyat nem közöl, amely A-ban eleve benne ne volna. A szintetikus ítéletek ezzel szemben gyarapítják predikátumuk segítségével a szubjektumra vonatkozó tudásunkat, azaz A-ba nem gondolhatjuk bele B-t. Az elsőre a "minden test kiterjedt" a példa, a másodikra a matematika kijelentései (pl. "7+5=12").
   
8. A transzcendentális nem egyenlő a transzcendenssel. A transzcendentális minden olyan ismeret, mely nem magukkal a tárgyakkal foglalatoskodik, hanem a tárgyra vonatkozó megismerésünk módjával, amennyiben ez a priori lehetéges.