Heidegger: Mi a metafizika?

Kérdések

1. Milyen a metafizikai kérdezés H. szerint?
   
2. Mely három jegy (viszony) jellemzi a tudomány létezőre irányuló vizsgálódásait?
   
3. Mi a lehetetlen a Semmire irányuló kérdésben?
   
4. Hogyan juthat el az ember a Semmihez?
   
5. Hogyan tartozik össze H. szerint a Lét és a Semmi?
   
6. A tudományokkal szemben mi juthat el az egészében vett létezőig, és miért?

Válaszok

1. A metafizikai kérdezés az egész metafizika problémáját fogja át, másfelől maga a kérdező is kérdésessé lesz a kérdezésben.
   
2. A tudományok magát a dolgot engedik megnyilvánulni. A tudomány így világvonatkozásában kerül az ember elé: úgy, ahogy az a világot láttatni engedi. Az ember, mikor a tudománnyal foglalkozik sajátos irányító magatartást végez: a dolgokat így és így engedi láttatni. Itt egy létező (az ember) betör a létező egészébe (a dolgokba, amelyek a létező összességét adják, de magukban kell hogy foglalják az embert mint létezőt is), és e betörés során a létező megnyílik abban, ami, és ahogy van. A világvonatkozás, magatartás és betörés során a létező tudománya segítségével önmagához jut el.
   
3. Amikor valamire kérdezünk, mindig valamire kérdezünk, ami (így és így) van. Csakhogy a létező (amely van) teljességgel különbözik a Semmitől. A Semmire vonatkozó kérdés és válasz egyaránt lehetetlen. Tehát H. szerint az sem lehetséges, hogy azt feleljük, a Semmi nincs (vagyis a Semmi "nem van" - mert az indoeurópai nyelvek ezt így fejezik ki).
   
4. A Semmihez egy hangulaton/hangoltságon keresztül juthatunk el, nem pedig teoretikus úton (mivel az a tudományok útja, mely a létezőt vizsgálja). Ez a hangoltság a szorongás, amely különbözik a félelemtől vagy az ijedtségtől. A szorongásban a Semmi lepleződik le, de nem mint létező. A Semmi semmít, azaz nem arról van szó, hogy a Semmi a létező tagadásából eredne, hanem hogy a Semmi eredendőbb, mint a létező, mert a létező mintegy "beletartottság a Semmibe", vagyis a Semmi veszi körül a létezőt, s nem egy logika művelet eredménye csak.
   
5. A Lét véges, és csak a Semmibe beletartott jelenvalólét transzcendenciájában (átlépésében) nyilvánul meg.
   
6. Csak a jelenvalólét, mégpedig nem a tudományos jelenvalólét, hanem amelyik szorong. Az egészében vett létező csak a jelenvalólét Semmijében jön el önmagához - véges módon. A tudomány feladja a Semmit, de a jelenvalólét beletartja magát a Semmibe, azaz komolyan veszi a Semmit.