Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül
Kérdések
- Milyen fajtái vannak a látszatállításoknak C. szerint?
- Mi egy szó jelentése C. szerint?
- Ismertesse C. szintaxis-hibára vonatkozó két példáját!
- Hogyan keletkeznek C. szerint metafizikai állítások?
- Melyek az értelmes állítások csoportjai C. szerint?
- Miért van metafizika, és mit ajánl C. a metafizikai helyébe?
Válaszok
- Az egyikben olyan szó van, amelyről azt hiszik, hogy van jelentése, de
nincs. A másikban pedig a szintaxisban van a hiba, vagyis az állítás szavai
értelmesek, de összekapcsolásuk helytelen.
-
- Ismeretesek a szó empirikus ismertetőjegyei. (A szó elemi mondatbeli
előfordulása, amely valamiféle deszignáció alapján ad értelmet a szónak.
Pl. "x egy kő" ahol x helyén tárgyak kategóriájából álló deszignáció
áll - x egy gyémánt vagy x egy alma stb.)
- Rögzítve van, hogy milyen protokolltételekből vezethető le az adott
szót tartalmazó mondat. Ugyanis van olyan eset, amikor a jelentést más
szavakra való visszavezetéssel adunk meg (konstitúció, definíció). Ám
ekkor is van olyan elsődleges mondat, amely megfigyelés alapján verifikálja
(igazolja) a mondat igazságtartalmát. Ezek az elsődleges mondatok a protokolltételek.
- A mondat igazságfeltételei meg vannak adva.
- Ismeretes a mondat verifikációjának a módja (pl. érzéki észlelés útján).
-
- Az első a "Caesar egy és", ahol a predikátum helyén egy kötőszó
áll, nem pedig főnév vagy melléknév.
- A második a "Caesar egy prímszám" a grammatikai szintaxis
szabályait nem szegi meg, de a predikátum mégsem vonatkozhat az alanyra.
- A tapasztalati kijelentések analógiájára képződnek meg. Pl. "az eső
esik" verifikálható állítás, a vele analóg "a semmi semmizik"
már nem, noha grammatikailag hasonlók.
-
- Amelyek formájuk miatt igazak, tautológiák. Ilyenek a logika kijelentései,
ezek a valóságról nem közölnek semmit sem.
- Amelyek formájuk miatt hamisak, kontradikciók. Az előbbi ellentétei.
- Amelyek protokolltételekre vezethetők vissza, azaz a tapasztalati állítások.
- A metafizika C. szerint életérzést fejez ki, nem pedig tényállást, ami
a filozófia valódi dolga volna. Feltehetően a mítoszokból született, egyfajta
pótteológia szerepét tölti be. C. szerint a művészet az, amelynek ezt az életérzést
ki kell fejeznie, hiszen hívebben teszi, mint a metafizika. Vagy pozitív tudományok
dolgairól és logikai elemzésekről szólunk, vagy értelmetlen látszatállításokat
hangoztatunk csupán.