A gazdaság, illetve a társadalom számára a rendelkezésre álló erőforrásokat
és a megtermelt javakat el kell osztani a gazdaság szereplői között. Az elosztás
elvi alapja különböző lehet attól függően, hogy a résztvevők közötti osztozkodás
a kialakult hagyományokra vagy valamilyen központi hatalmi pozícióra, vagy önkéntes
cserére épül.
Ezek alapján megkülönböztetünk:
A piaci mechanizmus során az erőforrások elosztása a termelési tényezők tulajdonosai és vásárlói közötti egyéni alkufolyamatok eredményeképpen alakul ki, és az önkéntesség alapján kölcsönösen előnyös cserében realizálódik.
Érdekességképpen meg lehet említeni, hogy Kornai János magyar közgazdász megkülönböztet
egy negyedik, agresszióra épülő mechanizmust is.
A modern társadalmakban mind a három alapvető típus megtalálható. Azt hogy melyik
a domináns, alapvetően az adott ország politikai berendezkedése határozza meg.
Eddig a legeredményesebbnek a piaci mechanizmus bizonyult. Magyarország a rendszerváltás
után próbál áttérni a szociális piacgazdaságra, ahol a piaci mellett az állami
bürokrácia súlya se csekély.
A piac az adott áruk cseréjének színtere. Ezen a színtéren lép kapcsolatba
egymással a csere két szereplője a vevő és az eladó. A gazdaság klasszikus körforgásában
a résztvevők szerepe állandóan változik, hol vevőként, hol eladóként jelennek
meg. A háztartások jövedelemhez munkájuk vagy más tulajdonukban lévő termelési
tényező eladásával jutnak. A vállalatok ezeket a tényezőket az inputpiacon megveszik,
és terméket gyártanak az outputpiacra, ahol mint eladó jelennek majd meg.
A termelési tényezők piacán (inputpiacon) a vállalkozások a termelésben
használható javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a termelési tényezők
tulajdonosaival, mint eladókkal.
A fogyasztási javak piacán (outputpiacon) a jövedelemmel rendelkező tényezőtulajdonosok
a tovább már fel nem dolgozott javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak
a vállalkozásokkal, mint eladókkal.
A mikroökonómia legfontosabb feltevése hogy a szereplők a saját hasznukat maximalizálva,
racionálisan döntenek. A fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek
maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat
a javakat szerzi be, amelyek nagyobb hasznosságot biztosítanak neki. A termelői
racionalitás lényege a profit maximalizálása.
A racionalitás egy nagyon erős feltevés, és ennek nyomán több bírálat is érte
már a mikroökonómiát, ám annyira kényelmes és a valóságtól nem túlságosan elrugaszkodott
dolog, hogy ezt nyugodtan elfogadhatjuk.
Fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére
törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat a javakat szerzi be,
amelyeket más javaknál vonzóbbnak vél. A termelői, vállalati racionalitás lényege
a jövedelem maximalizálása.
Az egyéni kereslet és kínálat a gazdaság egészének csak egy részpiaci mozzanata.
Ezeknek az összességét nevezzük piaci keresletnek és iparági kínálatnak.
A gazdaság egésze tehát összefüggő részpiacok összessége, melyeket külön-külön
is piacoknak nevezhetünk. Elemzéseink alapvető piacai: a fogyasztási javak és
szolgáltatások piaca ( termékpiac ), a termelési tényezők piaca ( a munkapiac,
a tőkepiac, a föld piaca ).
A keresleti és kínálati függvény egy közös ábrába rajzolható ( Marshall-kereszt
). A fenti ábra a bor keresletét és kínálatát ábrázolja. 80 Ft/l áron a kereslet
260 ezer liter lenne, a kínálat csak 100 ezer liter, ilyenkor túlkeresletről
beszélünk. 180 Ft/l áron a kínálat haladja meg nagyságrendekkel a keresletet,
vagyis a piacon túlkínálat van. Míg a 100 Ft/l ár mellett a kereslet és kínálat
megegyezik, a piac egyensúlyban van.
Egyensúlyi ár az a piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati
mennyisége egyenlő.
A termék mindenkori ára a piaci ár, de csak egyetlen kitüntetett ár lehet egyensúlyi.
- feladatok -