Összefoglalás 2.

Az itt olvasható mondatok nem válaszok, csupán iránymutatók. Segítenek abban, hogy az összefoglaló kérdésekre adható feleletek hol (mely anyagrészben vagy szövegkörnyezetben) találhatók. Az itt közölt információkat tovább kell fejleszteni, példákat kell rájuk keresni, érvelni szükséges a vélemények mellett, illetve esetenként (két konkurens megközelítés esetében) bírálni is illő a kevésbé plauzibilis magyarázatot!

1. Platón, Descartes, Hume, Kant, Heidegger és Carnap ide vonatkozó fejtegetései hasznosak. Valamennyi vélemény a kijelölt irodalomjegyzés részleteiben megtalálható.
   
2. Vesse össze a barlanghasonlat ideatanát (és a jó ideájáról vallott nézeteket) Locke és Hume kérdéseivel, melyek az ideák származására vonatkoznak. Ez a két ideafogalom nagyon más természetű. A különbségeket célszerű felemlíteni.
   
3. Platón az értelem (dianoia) kapcsán, Descartes a tudományokat áttekintve értekezik a matematikáról (illetve Platón még a tudományok fölsorolásában is szól számtanról és mértanról). Ám e tudományágnak a filozófus saját rendszerében elfoglalt helyét illetően nagy különbség van.
   
4. Az érzéki tapasztalat tárgyai az ideákhoz képest alsóbb régiókban helyezkednek el. Ám ez hogyan van Descartes, Locke, Berkeley, Hume és Kant számára? Náluk is alacsonyabb rendű ez a megismerés (evidensebb, szigorúbb, bizonyítható-e egyáltalán)?
   
5. Az érzéki megismerést illetően főként Descartes, Berkeley és Hume számára kérdés a szkepticizmus. De míg Descartes képes módszertani szkepticizmus művelni, addig a két angolszász gondolkodó máshogy használja a szkeptikus érveket.
   
6. Descartes módszere a négy kifejtett alapelven nyugszik. Kant módszere a kriticizmus, ennek jegyében a transzcendentalizmus szempontjait kell a válasznál figyelembe venni.
   
7. Descartes cogitójának ismertetése után A tiszta ész kritikájának irodalomjegyzékben fel nem tüntetett részében, az appercepció eredendő szintetikus egységének tárgyalása kapcsán az "én gondolkodom / én gondolom" formát, valamint a Husserlről szóló megjegyzéseket érdemes áttanulmányozni.
   
8. Isten az alapja Descartes rendszerének, ám a megismerés bizonyosságát tekintve nem az első lépés. Kant Descartes istenbizonyításait A tiszta ész kritikájának a tiszta ész ideájának kapcsán cáfolja, de A gyakorlati ész kritikájában Isten helyét biztosítania kell.
   
9. Az állam családmodellszerű felépítése és ennek bibliai eredete (Ádám mint korlátlan úr) ellen mind Locke, mind Rousseau fellép. A Hobbesra (Leviatán) és a Locke-ra (Értekezés a polgári kormányzatról) vonatkozó gondolatokat a filozófiatörténeti összefoglaló megfelelő részéből kell meríteni.
   
10. Hobbes, Locke válaszolnak a korabeli gondolkodók (pl. Grotius, Pufendorf) ebbéli nézeteire. Markánsabban az ő megközelítésük a követendő a Rousseau-val való összevetés során. Elsősorban az ember eredendő önzése, szabadsága, önkénye adja az elkülönítéshez szolgáló alapot.
    
11. A rousseau-i szabadságfogalmat kérdésként a 26. hét 4. kérdésében igyekeztünk megválaszolni. A kanti szabadságfölfogás egyrészt a második előszó kapcsán már szóba került, de érdemes az antinómiatant és A gyakorlati ész kritikáját is becsatlakoztatni a válaszba.
    
12. Míg Locke-nál az érzéki tapasztalat elsőrendű és az egyetlen, ami a bizonyosságot hordozza (ennek első lépése az észlelés), addig Berkeley ebben kételkedik, s az érzékileg felfogható tulajdonságokat nem tekinti önmagukban való tárgyakhoz kapcsolódónak.
    
13. Hasonlóképpen Locke abszolút, a dolgoktól elidegeníthetetlen tulajdonságoknak tartja az elsődleges tulajdonságokat. Amint láttuk, Berkeley erre jó néhány ellenérvet hoz fel, melyek segítségével relativizálja ezeket a minőségeket. A kérdés az, helytelen-e valamelyikük érvelése?
    
14. A szubsztancia mind Locke-nál, mind Berkeley-nál, mind pedig Hume-nál probléma. Míg Locke (a kijelölt részletben nem szereplő fejezetekben) nehézkesen meghatározható, de létező kategóriakánt használja a fogalmat, addig Berkeley elveti az anyagi szubsztanciát, Hume pedig szkeptikus érvekkel bombázza az anyagi dogok létezésének bizonyosságát.
    
15. Descartes szubsztanciatana inkább az Elmélkedés az első filozófiáról c. művében (illetve Módszer kijelölt részei után következő fejezetekben) kerül kifejtésre, itt a kiterjedt és a gondolkodó dolog kettőssége mellett száll síkra. Testnek és léleknek összekapcsolását sokan kísérelték meg utána helyrehozni, ám Spinoza egyetlen szubsztanciáról adott megközelítése és Leibniz monádjai valamelyest újak e kettősséghez képest (róluk a filozófiatörténeti bevezetőből lehet tájékozódni).
    
16. A két programot külön-külön már tárgyaltuk a megfelelő heteknél. Az összehasonlítás szempontjai között itt nemcsak a különbségekre, de az azonosságokra is érdemes figyelni (pl. az eljárás pozitív és negatív hasznára).
    
17. Descartes ideiglenes etikája, Spinoza sajátos, Etika c. műve, Hume erkölcsfilozófiai nézetei az Értekezés az emberi természetről c. mű harmadik részében és Kantnak a gyakorlati észről szóló műve tartozhat ennek a válasznak a keretébe.
    
18. Hume-nál az okság és a tényekről szóló ítéletek kapcsán figyeltünk föl a problémára. Ennek ismertetése után érdemes a neopozitivisták és az analitikus tudományfilozófusok ide vonatkozó nézeteit figyelembe venni, melyek a filozófiatörténeti részben találhatók.
    
19. A carnapi logikai nyelv és a heideggeri logikát bíráló nyelv közötti különbség taglalandó. Míg az első kárhoztatja a másikat, mert az látszatállításokat hoz létre, Heidegger rögzíti, hogy a Semmit nem lehet a létező (és a logikára támaszkodó tudományosság) felől illetni.
    
20. Kant a metafizikát megtisztítása után továbbra is kiművelhetőnek és kiművelendőnek tartja (hogy miképp, az a kijelölt részből megválaszolható). Heidegger véleményét a filozófiatörténeti rész foglalja magában.
    
21. Hume kritikája abban hasonlít Carnapéhoz, hogy mindketten logikai megfontolásokat vesznek figyelembe, a metafizikát pedig elvetik. Ám az ehhez vezető út mindkettejüknél (főként az érzéki tapasztalat bizonyossága folytán) más és más.
    
22. A XIX. századból Marx és Nietzsche metafizikakritikája idézhető, a XX. században Derrida és némely analitikus filozófus véleményének ismerete illendő. Róluk a filozófiatörténeti bevezető megfelelő részeinél olvashat.

- vissza -