A különböző kereskedelmi és szolgáltató- s a mögöttük meghúzódó termelővállalkozásoknak
a közös tulajdonságaikkal, s a piacon betöltött szerepükkel foglalkozunk. Ezeket
egyszerűen vállalkozásnak, vagy vállalatnak nevezzük, s a vállalat egészét egyetlen
"személynek, egyetlen piaci szereplőnek fogjuk fel.
A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik. |
A továbbiakban a vállalatot tekintjük a piaci kínálati oldal szereplőjének,
a háztartást pedig fogyasztónak, s eltekintünk attól, hogy a háztartásokban
is folyik termelés.
A vállalat működése közben erőforrások (emberek, gépek, anyagok…) áramlanak
be, s termékeket bocsát ki. Az előbbieket inputnak, az utóbbiakat outputnak
nevezzük, s a folyamatot reálfolyamatnak. Az erőforrások beszerzéséhez a vállalatnak
pénzt kell befektetni, amit az értékesítés során nyerhet vissza. Ez utóbbit
pénzfolyamatnak hívjuk. Ezen folyamatok (kereslet, profit) információkat is
hordoznak a vállalat számára, amelyekkel értékelni tudják környezetüket, működésüket.
A vállalat két piacon jelenik meg, a termékek piacán eladóként, az erőforrások
piacán (földpiac, tőkejavak piaca, munkaerőpiac, pénzpiac) vevőként.
A vállalatoknak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell piaci környezetéhez.
Ilyenek az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolatok (pl. adásvétel); bizonyos
piaci törvényszerűségek (pl. a racionalitás); az állam befolyásoló szerepe,
mint tulajdonos, vagy jogi szabályok és törvények által; a természethez való
alkalmazkodás, mint társadalmi elvárás; a társadalmi-politikai környezet, történelmi,
kulturális hagyományok (értékrendek). A vállalat külső környezete a mikroökonómiában
egy adottság, amely a vállalati magatartás külső feltételrendszerét adja.
A vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Az elsődleges célja az, hogy profitot, jövedelmet akar szerezni, ezért számára a több lehetőség közül az a legcélszerűbb, ami nagyobb profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig egyéb céljai is lehetnek, de ezek elérést a megfelelő profit elérése segíti. A lenti felsorolásban láthatunk néhány jellemző vállalati célt, a profit a legfontosabb, de a teljes célrendszer minden eleme egyszerre érvényesül valamilyen mértékben. A non-profit szervezeteket most nem tárgyaljuk.
A vállalat főbb céljai:
A tulajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok.
A privatizáció során a magánvállalatok kerültek többségbe, az állami vállalat
és állami többségű vegyes vállalatok olyan esetekben maradtak, amikor tevékenységük
kiemelt szolgáltatás (pl. Magyar Posta), vagy speciális bank, vagy valamilyen
nemzeti örökséget képvisel.
A társas vállalkozási formák a tagok önkéntes vagyoni hozzájárulásával keletkeznek,
ezért magánvállalkozások (állam, vagy állami vállalat is lehet tag). A társasági
formák megkülönböztetésének egyik szempontja, hogy kik alapítják. Lehetnek természetes
személyek (emberek), vagy jogi személyek (szervezetek). Fontos szempont, hogy
milyen a tagok felelősége. Korlátlan, ha a tagok az egész vagyonukkal
felelnek a társaság kötelezettségeiért, korlátozott, ha csak a társaságba
bevitt tőke erejéig tartoznak felelőséggel.
Ezek alapján megkülönböztethető társasági formák a közkereseti társaság, betéti
társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság.
Ezek legnagyobb előnye a rugalmas tulajdonosi szerkezet, az egyes társaságok
egymásban is szerezhetnek résztulajdonokat. A más vállalatok részesedéseit kezében
tartó vállalatot holdingnak nevezik.
A részvénytársaság (rt.) az a vállalat, amelynek reáltőkéjét a részvények ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független önálló jogi személyként működik. |
A részvénytársaságban a tőke tulajdona, az irányítás funkciója elvált egymástól, három alapvető döntési szintet különböztethetünk meg:
Az rt. hatékony vállalati nagyság létrehozását teszi lehetővé, gyakorlatilag
korlátlan vállalati méret alakítható ki. Teljesítményének értékelésére a profit
mellett a részvények árfolyama szolgál.
Méret szerint megkülönböztethetünk nagy-, közepes- és kisvállalatokat. A tevékenység
jellege szerint termelő-, kereskedelmi és szolgáltatókat, s ezen belül ipari,
mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis és nagykereskedelmi vállalatokat.
A vállalatok besorolása az előbbi kategóriákba gyakran nem végezhető el egyértelműen.
A vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során.
A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki.
Piaci időtáv (nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre. |
Rövid táv az a periódus, amelyen belül a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat. |
pl. a vállalat épületei, termelőhelye adott, míg a munka, anyagmennyiség változtatható.
Hosszú táv az az időperiódus, amelyen belül a cég valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható. |
A különböző profilú vállalatoknál az időtávok hossza eltérő lesz.
Egy vállalat termelése során dönt a felhasznált erőforrások mennyiségéről
és arányáról, szem előtt tartva a gazdasági hatékonyságot.
A gazdasági hatékonyságot úgy állapítjuk meg, hogy adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt. |
Rövid távot feltételezve vizsgáljuk meg egy vállalat termelését, ahol a tőke,
mint erőforrás állandó, s közben a ledolgozott munkaórák száma nő.
Az ötödik oszlop mutatja a munkamennyiség átlagtermékét (APL=Q/L),
míg a negyedik oszlop a határtermékét (MPL = Q/DL).
A munka átlagterméke (APL): egységnyi munkaráfordításra jutó termékmennyiség. |
Képletben:
A munka határterméke (MPL) a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozást jelent. |
Képletben: a képletben a "változása"
Termelési függvény: a termelési tényezők kombinációi és az általuk termelhető maximális termékmennyiség közötti összefüggés. |
Képletben Q = f (K, L).
A lenti ábrán látható a munka átlag és határterméke, s a termelési függvény,
amin a tőke, változatlansága miatt nincs feltüntetve. A határtermék egy ideig
nőtt (d), addig a termelési függvény konvexen emelkedett (c), tehát a termelés
gyorsulva nőtt, majd a határtermék csökkent, ekkor a termelési függvény konkávan,
lassulva nőtt (c inflexiós pont). Ahol a határtermék negatív lett (b), onnan
kezdve a termelési függvény csökken (a). Addig a pontig, amíg a határtermék
nagyobb, mint az átlagtermék az átlagtermék-görbe nő (k), onnantól csökken.
Látható, hogy egy bizonyos pont után a határtermék csökken:
A csökkenő hozadék elve az a tétel, miszerint egy tényező határterméke (egy pont után) csökken, amint egyre növelik annak felhasználását. |
- feladatok -