MEGOLDÁSOK

1. Feladat

  1. Apotropaikus: rontás ellenvédő. Pl. gorgófej.

  2. Tripusz (vagy triposz): (gör., háromlábú) az ókori görögöknél és rómaiaknál háromlábú bronzállvány, amelyre tálat, áldozati serpenyőt helyeztek. Többnyire összecsukható formában készült.

  3. Voluta(. ''): csigavonalú építészeti elem vagy díszítő motívum. Az ión és a kompozit oszlopfők jellegzetes eleme. A reneszánsz után bazilikális templomok főhomlokzatán, az alacsonyabb mellékhajókon, a főhajókon való átmenetén, lépcsős oromzatokon átmeneti tagként általánosan alkalmazták. Gyakori a voluta római, reneszánsz és barokk konzolokon.

  4. Timpanon(gör. 'dobhártya'): a nyeregtetős épületek egyenlő szárú háromszög alakú, párkánnyal keretelt orommezője, amelyet gyakran szobrászati dísszel töltöttek ki. Ablak- és ajtónyílások felett a keretelés, aedicula részeként is gyakran alkalmazzák a timpanont íves záródással és nyitott timpanon alakban.

  5. opus diamictum(lat.): kötőkő nélküli falazat az ókori rómaiaknál.

  6. opus caementicium(lat. 'öntött fal'): szabálytalan kövekből álló falazat az ókori rómaiaknál; a közöket habarcs tölti ki.

  7. atrium(lat.):1. az etruszk eredetű ókori római lakóház központi helyisége, amelynek alaprajza 2 kis oldalszárnnyal bővült téglalap. Mennyezetén a füst elvezetését szolgáló, egyben a csapadékot is bebocsátó nyílás (compluvium), padlójában vízgyűjtő medence (impluvium) volt. Eredetileg az átriumban állott a családi tűzhely; később összejövetelek színhelye lett. 2. az ókeresztény. bazilika előudvara; 3. fedett belső udvar szállodák és más közösségi épületek belsejében.


  8. Tabularium (lat. 'polc'): köz- vagy magánlevéltár az ókori Rómában.

  9. Forum (lat.): az ókori római városok vásártere, főtere, a város politikai, vallási, közigazgatási és kereskedelmi életének központja. Általában a város egymást metsző két főútjának találkozási pontján fekvő, nyújtott téglalap alakú térség.

  10. Attika(. ''): az épület főpárkánya feletti mellvédszerű fal, amely lehet tömör vagy áttört, architektonikusnikus vagy díszítőelemszerű. Alkalmazták a tetőelfedésre, a homlokzat magasítására, emeletsor kialakítására (attikaemelet), domborművek, feliratok elhelyezésére. Gyakori a római építészetben (pl. diadalíveken), de kedvelte a reneszánsz. és a klasszicizmus is.

  11. Amphiteatrum(gör. ): tömegszórakoztatást (pl. gladiátorjátékok, állatviadalok stb.) szolgáló ókori római épülettípus. Elliptikus küzdőtérből (aréna) és azt körülvevő, lépcsősen emelkedő üléssorokból alakított nézőtérből (cavea) áll, amelyet az ugyancsak elliptikus alaprajzú homlokzati fal határol. A homlokzati falat többszintes árkádok tagolják.

  12. Archivolt: nyílást, oszlopközöket áthidaló boltív tagozott homlokfelülete. Az ókori római építészetben, majd az ennek formai megoldásait követő későbbi stílusokban az architráv profiljának megfelelően tagozták.

  13. Aedicula (lat. 'ház, templom'): 1. Kisméretű ókori szentély; 2. Oszlopokkal, pillérekkel közrefogott, keretezett, szemöldökpárkánnyal vagy háromszögű, ill. íves orommezővel (tipanon) lezárt fülke vagy azt utánzó nyíláskeretelés. Önállóan lehet síremlék, egyébként falfelületek díszítő, tagoló eleme.

  14. Bazilika (gör. 'királyi csarnok'): valószínűleg gör. (hellenisztikus?) eredetű épülettípus, amelynek első fennmaradt emlékei Rómában és környékén ismertek. Ezek kereskedelmi és bíráskodási csarnokok, amelyek a fórumon álltak. Hosszanti, kiemelkedő középterüket alacsonyabb oldalterek, rendszerint oszlopos csarnokok vették körül. Hasonló épülettípus a reneszánszban is előfordul. Az antik bazilika számos vonatkozásban az ókeresztény gyülekezeti templomok prototípusává vált; a IV. sz.-tól kezdve a nevét is átvették a nagyméretű, 3- v. 5hajós keresztény kultuszépületek megjelölésére. Eredeti jelentése később elmosódott, a kk.-i szóhasználatban mindenféle speciális jelentőségű templomra vonatkoztatták, elsősorban olyanokra, amelyek különleges ereklyékkel rendelkeztek, v. kivételes funkciókat láttak el. A modernebb szóhasználatban nagyméretű, rangos templomot jelent.

  15. Hipokausztum: légfűtés, pl.: az aquincumi köz- és lakóépületekben.

2. Feladat

  1. Római történelmi dombormű (Augustus kora : i.e. 27-i. sz. 14)

    Jelenlegi hely: Budapesti Szépművészeti Múzeum /Antik Osztály/
    Az összesen 1,22 m széles töredék két nagy részből áll; a jobb oldalinak és nyilvánvalóan az egész domborműnek főalakja a sziklán ülő, kezében kitharát tartó Apollo isten, mögötte a delphi szentélyére utaló háromlábú jós-üsttel, előtte hajók részeivel.
    A bal oldali három férfialak ünnepi menet résztvevője, a középső tubafúvó zenész. A két rész egyazon márványreliefhez tartozik, de nem biztos, hogy úgy illeszkedett össze, mint a képen látható.
    A jelenet tartalma azonban világos: Augustusnak i. e. 31-ben Antonius fölött az actiumi hegyfoknál (a mai Északnyugat-Görögországban) aratott döntő tengeri győzelmét örökíti meg, amelyet a császár Apollo segítő jelenlétének tulajdonított. A jobb oldali hajók a legyőzött ellenséges flotta maradványai, a három alak a győzelem alkalmából tartott diadalmenet szereplője.
    Az állítólag Nápolytól keletre, Avellinóban talált dombormű szobortalapzatot vagy oltárt díszíthetett, és stílusa alapján valamivel a császárkort megnyitó győzelem után, de még Augustus korában készült.

  2. A megkorbácsolt asszony és a bacchánsnő

    A pompeji Villa dei Misteri freskósorozatának egyik részlete
    A pompeji Villa dei Misteri freskósorozata valószínűleg a Dionüszosz kultúrához kötődő beavatási szertartás jeleneteit ábrázolják.
    A képen látható freskó részleten korbácsok üldözte, ruhátlan nő társa ölében keres menedéket. Jobbra egy bacchánsnő lejti szédítő táncát, és közben cintányérokat üt össze. A háttérben álló alak a thürszoszt, Dionüszosz jelképét tartja.
    A különálló vagy életteli csoportokat alkotó emberi alakok teljességgel uralják a kompozíciót. A meleg, telt, erősen érzéki színek hűen tükrözik a szertartások szellemét.
    Ezek a szertartások valószínűleg különbözhettek egymástól, egyben azonban megegyeztek: mindet éjszaka tartották.

  3. Virágszedő lány (tavasz)

    Falfestmény Stabiaeból, i. sz. I. sz. Nápoly, Museo Nationale.
    Ebben az időben több a kor nagyjai közt a festő, mint a szobrász, mégis a festészetről annyit tudunk csupán, amit az irodalom feljegyzett róla. a festészet a hétköznapi életből veszi témáit: A Pompejiből kiásott freskók és mozaikok sejtetik hogy mindez milyen módon történt. Pompeji virágzó vidéki város volt, nagyszerű példája a hellenizált itáliai városnak, Pompejit Stabiével és Herculaneummal 79-ben a Vezúv hamu alá temette. A villákban, házakban mindenütt freskók díszítették a falakat. Nem mind volt remekmű, de azért a sok lakásdísz közt akadt egy-két meglepően magas színvonalú művészi munka is, mint pl.: ez a bájos, kecses női alak, a Hórák egyike, aki mintha táncolva szedné a virágokat.

3. Feladat

Bacchus (latin) = Dionüszosz (görög)

Zeusz és Szemelé fia, a bor, a mámor és a szőlőtermés istene. Diadalmenetben bacchánsnők és szatírok kísérik. Borostyán füzérrel, szőlővel, ivás közben ábrázolják. Kezében repkénnyel és szőlőlombbal körülfont, fenyőtobozban végződő botot (thürszosz, thyrsus) tart, kocsiját tigrisek húzzák, gyeplőjük szőlőinda. A görög legenda szerint feleségül vette a Naxosz szigetén Thészeusztól elhagyatottan élő Ariadnét. A tiszteletére rendezett ünnepségeket nevezzük bacchanáliáknak. Dionüszosz kedvelt téma a későbbi századokban is (reneszánsz, barokk).

 

4. Feladat

Híres építészeti emlékeik:

- feladatok -

- vissza -