MEGOLDÁSOK
1. Feladat
- Apotropaikus: rontás ellenvédő. Pl. gorgófej.
- Tripusz (vagy triposz): (gör., háromlábú) az ókori görögöknél és
rómaiaknál háromlábú bronzállvány, amelyre tálat, áldozati serpenyőt helyeztek.
Többnyire összecsukható formában készült.
- Voluta(. ''): csigavonalú építészeti elem vagy díszítő motívum.
Az ión és a kompozit oszlopfők jellegzetes eleme. A reneszánsz után bazilikális
templomok főhomlokzatán, az alacsonyabb mellékhajókon, a főhajókon való átmenetén,
lépcsős oromzatokon átmeneti tagként általánosan alkalmazták. Gyakori a voluta
római, reneszánsz és barokk konzolokon.
- Timpanon(gör. 'dobhártya'): a nyeregtetős épületek egyenlő szárú
háromszög alakú, párkánnyal keretelt orommezője, amelyet gyakran szobrászati
dísszel töltöttek ki. Ablak- és ajtónyílások felett a keretelés, aedicula
részeként is gyakran alkalmazzák a timpanont íves záródással és nyitott timpanon
alakban.
- opus diamictum(lat.): kötőkő nélküli falazat az ókori rómaiaknál.
- opus caementicium(lat. 'öntött fal'): szabálytalan kövekből álló
falazat az ókori rómaiaknál; a közöket habarcs tölti ki.
- atrium(lat.):1. az etruszk eredetű ókori római lakóház központi
helyisége, amelynek alaprajza 2 kis oldalszárnnyal bővült téglalap. Mennyezetén
a füst elvezetését szolgáló, egyben a csapadékot is bebocsátó nyílás (compluvium),
padlójában vízgyűjtő medence (impluvium) volt. Eredetileg az átriumban állott
a családi tűzhely; később összejövetelek színhelye lett. 2. az ókeresztény.
bazilika előudvara; 3. fedett belső udvar szállodák és más közösségi épületek
belsejében.
- Tabularium (lat. 'polc'): köz- vagy magánlevéltár az ókori Rómában.
- Forum (lat.): az ókori római városok vásártere, főtere, a város
politikai, vallási, közigazgatási és kereskedelmi életének központja. Általában
a város egymást metsző két főútjának találkozási pontján fekvő, nyújtott téglalap
alakú térség.
- Attika(. ''): az épület főpárkánya feletti mellvédszerű fal, amely
lehet tömör vagy áttört, architektonikusnikus vagy díszítőelemszerű. Alkalmazták
a tetőelfedésre, a homlokzat magasítására, emeletsor kialakítására (attikaemelet),
domborművek, feliratok elhelyezésére. Gyakori a római építészetben (pl. diadalíveken),
de kedvelte a reneszánsz. és a klasszicizmus is.
- Amphiteatrum(gör. ): tömegszórakoztatást (pl. gladiátorjátékok,
állatviadalok stb.) szolgáló ókori római épülettípus. Elliptikus küzdőtérből
(aréna) és azt körülvevő, lépcsősen emelkedő üléssorokból alakított nézőtérből
(cavea) áll, amelyet az ugyancsak elliptikus alaprajzú homlokzati fal határol.
A homlokzati falat többszintes árkádok tagolják.
- Archivolt: nyílást, oszlopközöket áthidaló boltív tagozott homlokfelülete.
Az ókori római építészetben, majd az ennek formai megoldásait követő későbbi
stílusokban az architráv profiljának megfelelően tagozták.
- Aedicula (lat. 'ház, templom'): 1. Kisméretű ókori szentély; 2.
Oszlopokkal, pillérekkel közrefogott, keretezett, szemöldökpárkánnyal vagy
háromszögű, ill. íves orommezővel (tipanon) lezárt fülke vagy azt utánzó nyíláskeretelés.
Önállóan lehet síremlék, egyébként falfelületek díszítő, tagoló eleme.
- Bazilika (gör. 'királyi csarnok'): valószínűleg gör. (hellenisztikus?)
eredetű épülettípus, amelynek első fennmaradt emlékei Rómában és környékén
ismertek. Ezek kereskedelmi és bíráskodási csarnokok, amelyek a fórumon álltak.
Hosszanti, kiemelkedő középterüket alacsonyabb oldalterek, rendszerint oszlopos
csarnokok vették körül. Hasonló épülettípus a reneszánszban is előfordul.
Az antik bazilika számos vonatkozásban az ókeresztény gyülekezeti templomok
prototípusává vált; a IV. sz.-tól kezdve a nevét is átvették a nagyméretű,
3- v. 5hajós keresztény kultuszépületek megjelölésére. Eredeti jelentése később
elmosódott, a kk.-i szóhasználatban mindenféle speciális jelentőségű templomra
vonatkoztatták, elsősorban olyanokra, amelyek különleges ereklyékkel rendelkeztek,
v. kivételes funkciókat láttak el. A modernebb szóhasználatban nagyméretű,
rangos templomot jelent.
- Hipokausztum: légfűtés, pl.: az aquincumi köz- és lakóépületekben.
2. Feladat
- Római történelmi dombormű (Augustus kora : i.e. 27-i. sz. 14)
Jelenlegi hely: Budapesti Szépművészeti Múzeum /Antik Osztály/
Az összesen 1,22 m széles töredék két nagy részből áll; a jobb oldalinak és
nyilvánvalóan az egész domborműnek főalakja a sziklán ülő, kezében kitharát
tartó Apollo isten, mögötte a delphi szentélyére utaló háromlábú jós-üsttel,
előtte hajók részeivel.
A bal oldali három férfialak ünnepi menet résztvevője, a középső tubafúvó
zenész. A két rész egyazon márványreliefhez tartozik, de nem biztos, hogy
úgy illeszkedett össze, mint a képen látható.
A jelenet tartalma azonban világos: Augustusnak i. e. 31-ben Antonius fölött
az actiumi hegyfoknál (a mai Északnyugat-Görögországban) aratott döntő tengeri
győzelmét örökíti meg, amelyet a császár Apollo segítő jelenlétének tulajdonított.
A jobb oldali hajók a legyőzött ellenséges flotta maradványai, a három alak
a győzelem alkalmából tartott diadalmenet szereplője.
Az állítólag Nápolytól keletre, Avellinóban talált dombormű szobortalapzatot
vagy oltárt díszíthetett, és stílusa alapján valamivel a császárkort megnyitó
győzelem után, de még Augustus korában készült.
- A megkorbácsolt asszony és a bacchánsnő
A pompeji Villa dei Misteri freskósorozatának egyik részlete
A pompeji Villa dei Misteri freskósorozata valószínűleg a Dionüszosz kultúrához
kötődő beavatási szertartás jeleneteit ábrázolják.
A képen látható freskó részleten korbácsok üldözte, ruhátlan nő társa ölében
keres menedéket. Jobbra egy bacchánsnő lejti szédítő táncát, és közben cintányérokat
üt össze. A háttérben álló alak a thürszoszt, Dionüszosz jelképét tartja.
A különálló vagy életteli csoportokat alkotó emberi alakok teljességgel uralják
a kompozíciót. A meleg, telt, erősen érzéki színek hűen tükrözik a szertartások
szellemét.
Ezek a szertartások valószínűleg különbözhettek egymástól, egyben azonban
megegyeztek: mindet éjszaka tartották.
- Virágszedő lány (tavasz)
Falfestmény Stabiaeból, i. sz. I. sz. Nápoly, Museo Nationale.
Ebben az időben több a kor nagyjai közt a festő, mint a szobrász, mégis a
festészetről annyit tudunk csupán, amit az irodalom feljegyzett róla. a festészet
a hétköznapi életből veszi témáit: A Pompejiből kiásott freskók és mozaikok
sejtetik hogy mindez milyen módon történt. Pompeji virágzó vidéki város volt,
nagyszerű példája a hellenizált itáliai városnak, Pompejit Stabiével és Herculaneummal
79-ben a Vezúv hamu alá temette. A villákban, házakban mindenütt freskók díszítették
a falakat. Nem mind volt remekmű, de azért a sok lakásdísz közt akadt egy-két
meglepően magas színvonalú művészi munka is, mint pl.: ez a bájos, kecses
női alak, a Hórák egyike, aki mintha táncolva szedné a virágokat.
3. Feladat
Bacchus (latin) = Dionüszosz (görög)
Zeusz és Szemelé fia, a bor, a mámor és a szőlőtermés istene. Diadalmenetben
bacchánsnők és szatírok kísérik. Borostyán füzérrel, szőlővel, ivás közben ábrázolják.
Kezében repkénnyel és szőlőlombbal körülfont, fenyőtobozban végződő botot (thürszosz,
thyrsus) tart, kocsiját tigrisek húzzák, gyeplőjük szőlőinda. A görög legenda
szerint feleségül vette a Naxosz szigetén Thészeusztól elhagyatottan élő Ariadnét.
A tiszteletére rendezett ünnepségeket nevezzük bacchanáliáknak. Dionüszosz kedvelt
téma a későbbi századokban is (reneszánsz, barokk).
4. Feladat
Híres építészeti emlékeik:
- Az etruszk városkapu egyik legszebb példája a Perugia, a mai Perugia egyik
fennmaradt kapuja az ún. Perugia Agusta.
- Lakóházak.
- Sírépítmények (nekropoliszok, tumulusz-sírok), pl.: Orvieto mellett az ókori
Volsinii nekropolisz; a Perugia melletti Volumniusok sírja.
- feladatok -
- vissza -