A történettudomány forrásai

(Forráselemző feladatok)

A történelem forrásai

Néhány példa a forráselemzésre

A példák az athéni demokrácia és hatalomelmélet köréből kerültek ki, mivel ezen ideológia a mai napig meghatározza a politikai gondolkodást és a napi politikai gyakorlatot is.

(A forrásokból csak a legfontosabb helyeket idézzük, és megadjuk a terjedelmesebb szöveg pontos paramétereit. E héten az anyagrész feldolgozása helyett a szövegolvasásra, szövegértésre kerül a hangsúly, egy kis betekintést nyerve az antik gondolkodók műveibe.)

 

FORRÁSOK


I.


Arisztotelész: Az athéni állam
(Megtalálható: Államéletrajzok, Szerk.: Németh György, Budapest, Századvég, 1994.)

A művet a klasszika filológia (antik szövegekkel foglalkozó tudományág) nem sorolja egyértelműen az Arisztotelész által írt munkák közé, az azonban biztos, hogy a filozófus vezette "munkacsoport" egy tagja készítette a mester szellemi felügyeletével. Fennmaradt ugyanis a forrásokban, hogy e csoport 158 állam leírását állította össze, ezek legtöbbje elveszett csak néhány töredék maradt fenn, ezek egyik legteljesebbje Az athéni állam.)

A munka részletesen foglalkozik a demokratikus intézményrendszer kialakulásának eseményeivel (Drakon, Szolón stb. intézkedéseivel), valamint alaposan bemutatja a klasszikus államszervezet intézményeinek működését (tisztségviselők választása / sorsolása, feladatuk). Az értékelés magába az intézményrendszer ismertetésébe van belekódolva, csak néha tesz megjegyzéséket működésével kapcsolatban. Ám azt kiolvashatjuk belőle, hogy burkolt formában ugyan támadja a demokráciát, az e felé vezető utat egyértelműen hanyatlásként fogja fel.

Cserép szavazásKleisthenésről, akit a demokratikus intézményrendszer bevezetőjeként tart számon a történettudomány így vélekedik a szöveg: "… a győzelem után (marathoni csata) még két év telt el, mikor a nép már elég erősnek érzete magát, első ízben alkalmazta az oisztakiszmoszról szóló törvényt. Amit a hatalmonlévőkre való gyanakodás miatt hoztak, hiszen Peiszisztratosz is népvezérből és sztratégoszból lett türannosszá. Először az ő rokonát, Kollytosból való Hippartchoszt Charmos fiát küldték oisztrakiszmosszal számkivetésbe, hiszen Kleiszthenész főképpen őmiatta hozta a törvényt, mert ki akarta űzetni."

 

 

Vagyis az előkelő családból (Alkmenoida) származó politikus ily módon szabadult meg politikai ellenfelétől.

Az athéni demokrácia fénykorának nevezett periódusról, Periklész uralmáról pedig így vélekedik: "… mikor Periklész jutott a népvezérségre […] az államszervezet még demokratikusabb lett. Egyfelől az Aireoszpagoszt is megfosztotta még egytől-mástól, másfelől a várost teljes mértékben a tengeri hatalom felé fordította, aminek az lett a következménye, hogy a tömeg nekibátorodva az egész állami élet irányítását egyre jobban magához ragadta. […] Damónidész… azt tanácsolta neki (Periklésznek), hogy, ha magánvagyona nem futja, adja a tömegnek, ami úgyis azé, bevzette a bírák fizetését. Ebből magarázzák egyesek, hogy a helyzet rosszabodott, mert a sorsolásban mindig inkább a közönséges népség vett részt nagy buzgalommal, nem pedig az arravaló emberek. Ezek után elharapódzott a vesztegetés is.
[…] Kleophontól kezdve már a népvezérséget megszakítás nélkül olyanok vették át egymástól, akik legjobban tudták a vakmerőt játszani és hízelegni a tömegnek, mindig pusztán a pillanatnyi helyzetet véve tekintetbe."

 

Arisztotelész: Politika

A műből csak az előző részhez kapcsolódó fejezeteket kiragadva a harmadik könyvben leírt államforma-tipológia a következőképpen összegezhető:

Vezető: egy kevés sok
Helyes államforma: királyság arisztokrácia politeia
Eltorzult államforma: türannisz oligarchia demokrácia

A politeia vagyoni cenzus alapján működő állam, csak az juthat hatalomhoz, aki meg tudja vásárolni a nehézfegyverzetű gyalogosok felszerelését. A demokráciában pedig mindenki részesül a hatalomban.


Thuküdidész: A peloponnészoszi háború (Budapest, Európa 1986.)

Olvasd el a II. könyv 35-46. bekezdését!

Szavazás E helyütt a történetíró Periklész szájába adja azokat a méltató szavakat, amelyeket a demokratikus uralomról el lehet mondani. Ezt a halotti beszédet a város vezetője éppen akkor tartja, amikor a pelponnészoszi háború első évének hősi halottainak rendeznek gyászünnepélyt. E háború vége, az athéni demokrácia végét is jelentette, s a felmagasztalt politikai rendszert legyőzte az arisztokratikus vagyoni cenzuson alapuló spártai államforma.

Olvasd el a II: könyv 65. bekezdését!

Ebben a fejezetben a történetíró Periklész uralmát értékeli és megpróbál magyarázatot adni a peloponészoszi háború Athén szánára tragikus kimenetelének okairól.

"a helyzet megváltozásának oka pedig az volt, hogy Periklész maga okosságánál és közismert jellemszilárdságánál fogva tiszteletben tudta ugyan tartani a nép szabadságát, de ugyanakkor ellenőrzése alatt is tartotta őket. Ő volt az, aki vezetett, és nem őt vezették. Minthogy pedig hatalmát nem alantas érdekből szerezte, nem is volt szüksége rá, hogy azért a nép kedvében járjon. Sőt annyira köztiszteletben állott, hogy alkalomadtán keményen szembe is szállhatott a közhangulattal. […] Így aztán ez az államforma nevében ugyan demokrácia, a valóságban azonban az első embernek az uralma volt."

 

Művészeti emlékek

Az athéni állam röviden szól csak a klasszikus demokrácia fénykoráról, és egyáltalán nem méltatja vezetőjét: Periklészt, míg Thuküdidész sorai elismerően szólnak a demokratikus államberendezkedésről. Ha a műalkotásokra tekintünk, akkor hatalmas munkálatoknak lehetünk tanúi ebben az időszakaszban, amelyek éppen a neves államférfi ösztönzésére indulnak meg. Ekkor épült fel az Akropolisz épületegyüttese, amely gazdagságával, fényes épületeivel, műtárgyaival kiemelkedő alkotása korának.

 

Partheon

 

Az itt látható Periklész szobor római márványmásolta egy bronz eredetinek, amelyet a politikus halála után állítottak fel az Akropoliszon. Az eredeti szobor valószínűleg Krészilasz műve volt. A Periklész képmása az ő támogatásával kialakult klasszikus stílus jellegzetességeit viseli. Kevéssé egyénítő, inkább idealizált vonásokat alkalmaz. Periklész nyugodt és nemes vonásában az athéni polgárság eszményképe testesül meg. Az egyéni vonások: ápolt szakáll és haj, ívelt ajkak, hosszúkás fejforma mértéktartóan jelennek csak meg.

Periklész

Néhány következtetés:


Feladat:
Olvasd el Plutharkosz: Párhuzamos életrajzok című munkájában a Periklészről szóló fejezetet!
Vizsgáld meg az általa kialakított Periklész képet! Hogyan viszonyul ez Az athéni államban illetve Thuküdidész művében szereplő jellemzéshez!

 

 

II.


Egy másik probléma az athéni állam működésével kapcsolatban a szövetségeseivel való viszonya, a szövetségben elfoglalt helye. Vizsgáljuk meg, hogyan vélekednek erről a korabeli források! Milyen hatalomeszme irányította Athént a hegemónia megszerzésében?

Arisztotelész: Az athéni állam

"Az athéniak hajlottak a szóra s megragadván a hatalmat, despotikusabban jártak el a szövetségesekkel szemben, kivéve a chiosiakat, a lesbosiakat és a samosiakat. Ezeket ugyanis uralmuk őreiül tartották, meghagyva államberendezkedésüket és megengedve, hogy uralkodjanak azokon, akiken eddig uralkodtak. A tömegnek ezzel valóban bőséges megélhetést biztosítottak … A helyzet ugyanis úgy alakult, hogy az adókból, vámokból és a szövetségesekből több mint húszezer ember tudott megélni."

 

Hérodotosz: A görög-perzsa háború (Budapest, Európa, 1989.)

Olvasd el Hérodotosz művének VII. könyvéből az 5-20. bekezdést!

Hérodotosz a hatalom természetéről vallott felfogását egy olyan elbeszélés keretében fejti ki, amely a leghatalmasabb perzsa királynak, Xerxesznek a nevéhez fűződik. Az elbeszélés célja kettős. Egyrészt bemutatja a hatalom kényszerhelyzetét, amely ha egyszer létrejött soha többé nyugvópontra nem juthat, megállás nélkül szüntelenül előre kell törnie, tovább azon az úton, amely végül bukásához vezet. Másrészt bemutatja Xerxészt, a gyönge embert, aki szerepe szerint király, de aki bizonytalanul, ingadozva hordozza hatalmát.


Thuküdidész: A peloponnészoszi háború (Budapest, Európa, 1986.)

Az athéni hatalom problémája felmerült a fiatalabb történetíró munkájában is, ezeket a helyeket ide idézem, mert nem egy összefüggő történet keretében mesélte el, mint azt Hérodotosz tette, ám Thuküdidész elbeszélési módja (a háború megindításáról való ellentétes vélemények párhuzamba állítása) hasonlít Hérodotosz módszeréhez.

II. könyv 63. Bekezdés (Periklész beszédéből részlet)

"Nem sokkal inkább hatalmatok az, ami kockán forog, meg mindaz, ami ennek elvesztésével járhat. Hiszen gyűlölnek már benneteket mindazok, akiken uralkodtok. A hatalomról pedig ti most már le sem mondhattok, mint ahogy azt egyesek ebben a nehéz órában jámborul takán óhajtják, Mert a ti uralmatok [tudniillik a többi görög város felett] zsarnokság, türannisz. Türanniszra törekedni pedig jogtalanság ugyan, de ha már elnyerte az ember, veszélyes dolog lemondani róla."

VI. könyv 18. bekezdés (Alkibiadész beszédéből részlet, az általa vezetett szicíliai hadivállalkozás szükségességéről próbálja meggyőzni az athéniakat a béke pártját fogó Nikiasszal szemben.)


"Mert nemcsak Athén, hanem minden állam, amely valaha is hatalmi politikát folytatott, úgy szerezte hatalmát, hogy minden kínálkozó alkalommal beavatkozott idegen államok ügyeibe, ha valahol két egymással küzdő fél közül az egyik a segítségét kérte. Ha viszont mi nyugton maradunk, és azt latolgatjuk, hogy kell-e segítet nyújtnunk, vagy sem, akkor aligha fogjuk gyarapítani hatalmunkat. Sőt hamarosan az a veszély is fölmerül majd, hogy mindent elveszítünk. Mert az ellen, aki hatalomra jutott, nemcsak az veszi föl a küzdelmet, akit az megtámad, hanem az is, aki meg akarja előzni megtámadtatását. Nincs módunkban kicsinyesen méricskélni, hogy meddig akarjuk kiterjeszteni hatalmunkat, hanem kénytelenek vagyunk az egyiknek a leigázásán jártatni az eszünket, a másikat pedig nem ereszteni ki igánk alól. Mert ha mi nem terjesztjük ki hatalmunkat másokra, hamarosan az a veszély fenyeget bennünket, hogy mi magunk kerülünk mások uralma alá. Számunkra nincs nyugalom többé."


Néhány következtetés:


Irodalmi kitekintés

Arisztophanész a politikai komédia legismertebb görög alakja is számos vígjátékában (A békák, Lovagok, Darazsak) "értékelte" a görög demokráciát, s igen lesújtó véleménnyel volt a pénzért mindenre képes kispolgár politikai szerepvállalásáról.

Hérodotosz elbeszélésének központi magva, a hübrisz (végzet működésének gondolata megtalálható a drámaírói triász legidősebb tagjának Aiszkhülosznak darabjaiban is, az itt idézett történethez a Perzsák című darabja társítható a legpontosabban).

- vissza a tematikához -