Monopolizált piac, vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a
tiszta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalat uralja a piacot. Különleges
esete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca.
| Tiszta monopólium az a piaci forma, amikor egyetlen eladója van a termékeknek az adott piacon. |
A vevői oldalon kialakult monopolhelyzetet monopszóniának nevezzük.
Monopóliumnál az átlagköltség-görbe, és a keresleti függvény metszi egymást,
így téve alkalmassá a vállalatot a teljes kereslet kielégítésére.
A monopólium kialakulásának okai lehetnek: valamely gazdasági adottság (óriási
méretű üzem, jó bánya birtoklása); jogi feltétel (állami engedély); műszaki
okok (nem célszerű több vállalatot létesíteni).
Egy piacra való bejutásnak a tökéletes verseny kivételével mindig vannak nehézségei,
korlátjai. Ezek a legerősebben a monopolizált piacon jelentkeznek.
Ilyenek:
A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni az
egész keresletet. Míg tökéletes verseny esetén az ár külső adottság volt, a
tiszta monopólium vállalata a piaci árat és a kínált mennyiséget is képes
befolyásolni. A piaci kereslet DD függvénye számára az adottság. A monopólium
piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának
mennyiségét és a piaci árat a piaci kereslet figyelembevételével.
A monopólium, mint a legtöbb piacgazdasági szereplő profitja maximalizálására
törekszik. A piaci keresleti függvény kemény adottság számára, amelyhez alkalmazkodnia
kell. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladott
mennyiséget, csökkenteni kell az árat.
A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növekedésével, (mivel
az csökkenő árakkal jár) hanem egyre lassabban nő, s nagy kínálat esetén csökkenhet
is. Határbevétele (MR) nem fix és nem egyezik meg egyetlen piaci árral, mert
egy újabb mennyiséget csak egyre kisebb áron tud eladni. A monopólium határbevételi
görbéje (MR) a keresleti görbe (DD) alatt húzódó, dupla akkora meredekségű lejtős
vonal.
A monopóliumra is érvényes a tökéletes verseny vállalatához hasonlóan az optimális profit fő szabálya:
| A monopólium akkor ér el legtöbb profitot, ha olyan termelési mennyiséget választ, hogy a határköltsége és határbevétele egyenlő legyen. Maximális a profit, amikor MC = MR. |
A fenti ábra egy olyan monopolvállalatot mutat, amelynek optimális (MR = MC)
eladási mennyisége 260 ezer darab. Az általa meghatározott piaci ár 50 Ft, s
a 30, P,A,B pontok által meghatározott terület a profit: 5 millió 200 ezer Ft.
A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítását "jóléti szempont"
alapján végezzük most el, vagyis megnézzük, hogy milyen hatással vannak a társadalom
jólétére.
Az eseményeket hosszú távon vizsgáljuk, aminek azért van jelentősége, mert így
minden termelési tényező változtatható, másrészt a tökéletes verseny szereplői
nem termelnek csak normálprofitot.
Az ábrákon az MC = AC függvény vízszintes egyenes. A függvényt az egyszerűség
kedvéért választottuk vízszintesnek, de ekkor az AC is vízszintes, s egybeesik
az MC-vel.
A keresleti függvény a vevők egy sorozataként is felfogható. Négy dollárt senki
nem ad egy banánért, de van piaci szereplő, aki egy kicsivel kevesebbet (3,999..)
adna érte, egy másik még egy kicsivel kevesebbért megvenné, s így tovább, amíg
el nem jutunk az 1 dolláros árhoz. Van olyan szereplő, aki csak ennél kevesebbért
venne, de a tökéletes verseny adott ára esetünkben 1 dollár, így nem kap.
Az a szereplő, akinek 3.999.. dollárt is megért volna a banán, de megkapta 1
dollárért 2,999.. dollár haszonra tett szert. Az őt követő haszna egy kicsit
kevesebb, s csökken egészen addig a szereplőig, aki amúgy is 1 dollárt szánt
volna rá. Az így kapott hasznok összege a fogyasztói többlet, ami az ábrán az
Y tengely, a kereslet és az MC egyenesek által határolt háromszög területének
nagysága.
Monopólium esetén a helyzet módosul. A határköltséget azonosnak vesszük a tökéletes
verseny vállalatainak határköltségével az összehasonlíthatóság érdekében.
|
A monopólium kevesebbet és magasabb áron visz piacra, mint amennyi a teljesen azonos költséggel termelő, tökéletes verseny iparágának kínálata lenne. |
Most a kialakult piaci ár 2,5 dollár, a kínált mennyiség 1525 ezer darab. A fogyasztók 2,5 dollár felett is vásárló része jut a már fentebb említett haszonhoz, fogyasztói többlethez, melynek nagyságát a piros terület jelzi. A tökéletes verseny fogyasztói többletének egy része tehát megmarad, egy másik része, átalakul a monopolvállalat profitjává, ún. termelői többletté (kék terület). A többi elvész a társadalom számára (szürke terület), ezért holtteher-veszteségnek nevezzük.
Azt tapasztaltuk tehát, hogy a monopóliumok létezése csökkenti a társadalmi hasznosságot, ezért káros piaci formának ítélhetjük. Valójában a monopóliumok hasznosak egyes piacokon. A költségeik jóval a tökéletes verseny költségei alatt lehetnek, s nagy tőkekoncentrációjuk lehetővé teszi a kutatást, fejlesztést, ami szintén hasznos a társadalom számára.
Az oligopólium monopolizált piac, átmenet a tiszta monopólium és a tiszta verseny
között. Itt néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng
egymással.
|
Oligopólium az a piaci forma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a teljes piacot. |
Az oligpóliumok versenye esetén az előbb bemutatott tiszta monopóliumnál alacsonyabb
ár és nagyobb kínálat alakul ki azonos feltételek mellett. Az oligopol piac
ilyen értelemben is átmeneti jelenség a tiszta monopólium és a tiszta verseny
között.
Az oligopol piac vállalatainak kartellbe való alakulása esetén a piaci összkínálat,
a piaci ár megegyezik a tiszta monopólium esetével, hiszen ilyenkor egy összehangolt
nagyvállalatként működnek.
Általános feltételezés, hogy a verseny képes az erőforrások legjobb elosztására.
Ha a vállalatok módot találnak a verseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel
és az erőforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása vállalatok
egyesülésével, formális piaci szerződésekkel, vagy titkos összejátszással egyaránt
lehetséges.
Az államnak kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony
versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Másrészt
szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb. azokon a piacokon,
ahol a monopolizált piaci forma a kedvezőbb. Ezt a célt szolgálja a verseny-
és az ártörvény.
Az antitröszt-politika részei azok a törvények és intézkedések, melyek a monopolpozíciók
kialakulását akadályozzák, s a versenyt erősítik a szükséges területeken (A
tröszt több vállalat egyesülése egy vállalattá).
A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat (kartell).
Tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása az árak kialakítására,
a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különböző
szintjein lévő szereplők ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja. Tilos
a hírnév rontása, az üzleti titok megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat
az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a gazdasági erőfölénnyel
visszaélni (indokolatlanul szerződésekben egyoldalú előnyt kötni, elzárkózni
a szerződéstől, piacra lépést akadályozni, stb.).
Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenőrzése (fúziókontroll).
Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a résztvevők meghatározott piaci részesedést
érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket.
Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik.
Meghatározza, hogy azokba az állam (kivételes esetekben) hol és hogyan avatkozhat
bele. Tiltja az ún. dömpingár alkalmazását, mikor egy vállalat a költségeinél
olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársait
megemelje az árat, s monopolprofitot érjen el.
|
Regulációs politikának nevezzük a tényleges és tartósan működő monopóliumokat szabályozó intézkedéseket. Lényege, úgy szabályozni a természetes monopóliumok tevékenységét, hogy az ár csak az indokolt ráfordításokat fedezze, de a normálprofitjuk, a hosszú távú tőkemegtérülésük biztosítva legyen. |
A regulációnak vannak hátrányai. Például egy közérdekű szolgáltatás monopolvállalatát alacsonyabb árakra kényszerítve támogatást kap, hogy normálprofitot érjen el. Ilyenkor a fix normálprofit tudatában nincs késztetve a vállalat, hogy takarékosan gazdálkodjon. Ezért felvetődött a dereguláció kérdése, vagyis a szabályozott monopóliumok helyett verseny engedélyezése bizonyos területeken.
- feladatok -